A drogbűnözőket lecsukni kell! Ezzel a címmel és elsődleges üzenettel vonult ki az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) 3 fős kommandója a margitszigeti nagyrétre, hogy ezúttal is – mint minden évben – a Kendermag Egyesület rendezvényének apropóján jusson 15 percnyi hírnévhez.
Drogprevenciós programok alapjának kellene lennie Aronofsky örökre retinánkba égő remekművének. A mai középiskolai prevenció legfeljebb arra jó, hogy az előadások után a diák, a megszerzett „ismeretek” tükrében kipróbálja azt, amit. (Ha addig még nem próbálta ki.). Persze lehet hivatkozni arra, hogy Aronofsky munkája a „tizennyolc éven felülieknek” besorolásba tartozó mozgókép, de ne legyünk naivak és álszentek.
Kevés olyan gyakorlott szmóker akad széles e hazában, akit ne bűvölne el „Billy Bong Thorton” mesébe illő buborékjátéka. A páratlan hangélmény, a rítus, no és persze a minden fantáziát túlszárnyaló forma- és színvilág bizonyára mást is késztetett már arra, hogy ne vacakoljon a papírral, csigával, hanem szippantson egyet kedvenc vízipipájából. De valóban kevésbé káros a bong, mint a jó öreg spangli, sőt van esetleg más alternatíva?
Kísérleti jelleggel indított tavaly novemberben prevenciós programot a paksi középiskolákban a Dél-Dunántúli Regionális Kábítószerügyi Egyeztető Fórum. A koncepció lényege szerint úgynevezett „segítő barátok” közreműködésével próbálják felderíteni a problémás gyerekeket a tanintézményekben. Az elmúlt időszak tapasztalatairól dr. Vöröss Endréné egészségfejlesztő mentálhigiénikusnál érdeklődtünk.
Két óra alatt kipróbáltam, megbetegedtem, meggyógyultam. Az életben nem szeretném megtapasztalni – vallja egy látogató a Köztes Átmenetek – a drog című prevenciós vándorkiállítás vendégkönyvében. Némileg kétkedve fogadtuk a véleményt, de már korábban eldöntöttük, hogy egészen Törökszentmiklósig utazunk személyes tapasztalatokért.