Van egyáltalán, aki nem ismeri a főcímben szereplő nevet, és akinek nem ugrik be rögtön Pacino legagresszívebb és legmocskosabb szájú alakítása? Az 1983-as remekmű a maga idejében jelentős anyagi bukásnak számított, pedig Oliver Stone forgatókönyvéből Brian De Palma hibátlan filmet készített.

Drogprevenciós programok alapjának kellene lennie Aronofsky örökre retinánkba égő remekművének. A mai középiskolai prevenció legfeljebb arra jó, hogy az előadások után a diák, a megszerzett „ismeretek” tükrében kipróbálja azt, amit. (Ha addig még nem próbálta ki.). Persze lehet hivatkozni arra, hogy Aronofsky munkája a „tizennyolc éven felülieknek” besorolásba tartozó mozgókép, de ne legyünk naivak és álszentek.

Antonioni 1966-ban készült remekműve a filmművészet egyik legtöbbet vitatott többszólamú alkotása, elvonatkoztatást és roppant nagy fokú figyelmet igénylő mozgóképcsemege. A filmtörténet első olyan világsikerű darabja, melyben direkt módon került ábrázolásra a marihuánafogyasztás.

Az emberi anatómia sajátosságaiból adódóan testünk jó néhány olyan izommal, izomcsoporttal rendelkezik, melyek karbantartása, edzése, fejlesztése meglehetősen nehézkes, fárasztó és időigényes – idetartoznak a rekeszizmok is. Funkcióik mindannyiunk számára ismertek, megmozgatásuk többféle variánsa közül pedig a nevetést, jelen esetben a tomboló röhögést lehet felhozni példaként.