Van valami hanyag bizarrság abban, ha az ember a beltéri kenderkultiválás bibliáját tartja a kezében, és rögtön az első oldalakon arról olvas, hogy miként lehet biztonságosan, a hatósági vegzálások esélyét minimálisra szorítva efféle tevékenységet folytatni otthon, négy fal között. Jorge Cervantes könyvét 2002-es megjelenése óta csaknem tíz nyelvre fordították le – mi a Marihuana drinnen című német változatot szereztük be a Cultiván.
Növénygondozásra számos stratégia létezik kültéren is. A legegyszerűbb az „el a kezekkel” megközelítés. A dolog rém egyszerű. Ültesd el a kiscsajokat, nézz rájuk szépen egyszer-kétszer, majd takarítsd be a termést. Néhány trükköt azért megosztunk még veled.
A kültéri termesztés sokkal népszerűbb a beltérinél – különösen azokban az országokban, ahol viszonylag lazább a marihuánára vonatkozó szabályozás. Az ok egyszerű: a napfény nem kerül semmibe, míg a lámpákért és egyéb elektromos berendezésekért, illetve azok működtetéséért mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk.
Hagyományosan áprilisban, a talaj menti fagyok elmúltával kezdhető a kültéri termesztés. Kannabisz esetében ugyanazok a kertészeti alapelvek érvényesek, mint virág vagy zöldség esetében, egyetlen fontos kivétellel: amíg a saját használatra történő nevelés tiltott, a marihuánaveteményest lehetőleg ne találják meg a törvény végrehajtói – persze a tolvajok és a besúgók is veszélyt jelenthetnek rá.