Egy regionális tanulmány szerint a hollandok a toleráns drogpolitikájuk ellenére kevesebbet szívnak, mint a legtöbb európai. A Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja (EMCDDA) éves jelentéséből kiolvasható legfrissebb adatok szerint a felnőttek között 5,4% fogyaszt kannabiszt, míg az európai átlag 6,8%.
Jó hírünk van azok számára, akik szeretnék életben tartani a kapudrog elméletet: egy amerikai kutatás azt az eredményt hozta, hogy a szüleiket havonta legalább egyszer részegen látó tinédzserek kétszer hajlamosabbak berúgni a mértékletesen alkoholizáló szülők gyermekeinél, ráadásul háromszor akkora eséllyel cigiznek és spangliznak.
Brian Prestonnak lenni jó. Ez az amcsi újságíró egy hűvös téli napon beállított Marc Emery vancouveri growshopjába, leült az alagsorba, és szép lassan magába szívta ezt az egész marihuánakultúra nevű gomolygó füstfelhőt. Megtetszett neki a dolog, szedte hát a batyuját, hogy jól megírja a népnek, miként fest a kék bolygó a spangli innenső feléről.
Kevés olyan gyakorlott szmóker akad széles e hazában, akit ne bűvölne el „Billy Bong Thorton” mesébe illő buborékjátéka. A páratlan hangélmény, a rítus, no és persze a minden fantáziát túlszárnyaló forma- és színvilág bizonyára mást is késztetett már arra, hogy ne vacakoljon a papírral, csigával, hanem szippantson egyet kedvenc vízipipájából. De valóban kevésbé káros a bong, mint a jó öreg spangli, sőt van esetleg más alternatíva?
A dekriminalizációt sürgetők gyakran találkoznak azzal az érvrendszerrel, hogy ma már a legtöbb rendőr úgyis szemet huny a füvezés felett, és a spanglizáson kapott fiatalokat – esetleg némi vegzatúrát követően – útjukra bocsátja, tehát a dekriminalizáció kvázi megvalósult. Vitatkoznánk.
Akarom mondani, Spangli, avagy miért nem lehetett első körben normálisan lefordítani valaminek a címét, ha az eredeti bár szleng, de frappáns, passzol és működőképes?