Délután 3-kor, a magazinok pakolása közben kapott el minket az eső és kicsit meg is ijedtünk, hogy sok kenderbarát inkább az otthoni, békés tiltakozás mellett dönt. Szerencsére csak annyi történt, hogy a mulatság kicsit későbbre tolódott, de végül a jó idő és a koncertek mindenkit kárpótoltak, melyeken, a sajtóbeszámolókkal ellentétben este hét-nyolc körül már mintegy ezerötszázan bólogattak csendesen üldögélve, arcukon sodrott mosollyal.
Az elmúlt tíz napot volt szerencsém a londoni Sirius Records stúdiójában tölteni, ahol Nereus Joseph (aki társalapítója is a kiadónak) kezembe nyomta a frissen elkészült lemezét. Címe Real Rebels Can’t Die (Igaz lázadók nem halnak meg), azt hiszem, mindent elárul.
Nereus Joseph karrierje 1979-ben kezdődött együttese, a Coptic Roots élén.
Meglepő hír, hogy a svédeknél divatba jött a fakír gumiszőnyeg, amin a szegecseket kemény műanyaggal helyettesítik, hogy idomuljon korunk fogyasztójához, aki képes ezt betuszkolni tágas nappalijába, hogy valami nyugtató zene mellett, ráfeküdve oldja a stresszt és a megannyi terhes ingert.
A reggaeről szóló cikksorozatunk elérkezett ahhoz a fejezethez, amelyről a legtöbbet lehetne írni, és amely zenei stílus ma már minden egyes háztartásban jelen van, ha másképp nem, a rádióknak, zenei televízióknak köszönhetően. Ez pedig nem más, mint az úgynevezett dancehall.