Hát elkezdődött, mondhatnánk, pedig szinte véget se ért. A fesztiválok gyakorlatilag folyamatosan jelen vannak, beszivárogtak a mindennapokba. Az elmúlt két évtized alatt annyi fesztivál született, hogy ha egymás után rendeznénk őket, az év minden napjára jutna. Gasztronómiai, művészeti, színház, tánc, hagyományőrző, sport, gyermek, nyári, extrém, ifjúsági, bor, pálinka, hurka, kolbász, virág és persze zene. Világzene, komolyzene, pszichedelikus, kamara, opera, kórus, furulya, nemzeti rock és metál. Metál az ész!
A Cökxpôn Gulácsy Lajos festőművész mesebeli világában, Na’Conxypanban egy cukrászda-panzió, ahol a szereplők találkozhatnak egymással. A valóságban a Cökxpôn Cafe Theater egy olyan hely Budapesten, ahol a kultúrakedvelő közönség tagjai találkozhatnak egymással. Az elmúlt évtized a művészet, és kultúratámogatás, a maradandó, időtálló értékek létrehozásával telt. Az alkotóközösség szemlélete mit sem változott, a helyszín azonban igen. Júniustól új helyen, új külsővel, de a régi tartalommal várja kultúrakedvelő vendégeit a Cöki.
Van egy nagyon ismert közösségi rádió, a Tilos. Jellegzetesen nonprofit, nincs hirdetés, reklám, talán némi propaganda. Függetlennek vallja magát. A műsorkészítők ingyen adják kreativitásukat, lelkesedésüket, tudásukat, szabadidejüket, cserébe felülethez jutnak, ahol próbálják megvalósítani, kifejezni önmagukat. Van, akinek sikerül, van, akinek kevésbé. Maguk alakítják a műsorstruktúrát, teljes az autonómia. Már több mint 20 éve adnak, mert adni jó. Persze az adáshoz is kell pénz.