Minimalista dizájn: apró mérleg az asztalon, rajta barna röggel, mellette egy füzetből kitépett, félbehajtott papír „Maroc” felirattal – nagyjából ez a látvány fogadta a Smokenhagen utolsó pillanatban összetákolt standja elé érkezőket, akik így is tömött sorokban várakoztak. Az „Addict” feliratú sapkás, vizenyős tekintű alapító örömmel állt kameránk elé, hogy beszámoljon az első dán coffeeshop történetéről és Cultivára érkezésük miértjéről. Khodr Mehri az interjú alatt sem hagyta abba a tekerést.
„Dekriminalizációról szó sem lehet” – közölte 2010-ben a választások után az új hatalomúj szakpolitikusa, amikor újságírók arról faggatták, vajon a hazaáruló szocialista kormány után végre hatalomra került nemzeti, nem hazaáruló kormány tervezi-e, hogy felhagy a fiatal generációk üldözésével és fenyegetésével. Egyrészt mert láthatóan nem hat rájuk, másrészt mert a pénzszóráson kívül sehova sem vezet.
Azok a szerencsések, akik 2004 előtt jártak Christianiában, még láthatták a hippikommuna féllegális, legalábbis a kormányzat által csak időnként háborgatott, de alapvetően megtűrt kenderpiacát, a Pusher Streetet, ahol a lakók és az arra tévedők kényelmesen válogathattak az árusok pultján heverő gandzsából, hasisból és varázsgombából. Szabályok persze kellettek ahhoz, hogy Koppenhága szélén, a mintegy ezer főt számláló közösség az 1970-es évek eleje óta fennmaradhasson.
Ha újabb agysejteket nem is termel – bár egyes kutatások szerint ez sem kizárt (!) – védelmet viszont nyújt a kannabisz az alkoholizáló egyének számára. A California Egyetem kutatói azt vizsgálták, mennyiben gyakorol különböző hatást az agyra a krónikus marihuána- és alkoholfogyasztás.
Számos riport jelent meg mostanában az európai és amerikai sajtóban a holland kormány döntéséről, miszerint a kannabisz árusítását a turistáknak betiltják. Úgy tűnik, azok a főcímek, melyek eltorzítják a tényeket, a tiltáson alapuló propagandát szolgálják.