Fájdalomcsillapítás kannabisszal

Egyéni felelősség és öntudatosság

Willi, virtuális nevén WaWi néhány éve kannabiszt használ gyógyászati célra. A szimpatikus osztrákkal a kannabiszkészítményekről és a tapasztalatairól beszélgettünk, melyeket az osztrák hatóságokkal és orvosokkal élt meg.

Cannabis Kultusz: Kérlek, mesélj nekünk az egészségügyi problémáidról, és arról, hogyan alakultak ki.

WaWi: Húsz évig egy italgyártó cégnél voltam szállító, amíg autóbalesetet nem szenvedtem, melynek következtében több idegem is elszakadt, de ezt nem vették azonnal észre. Csak az operáció során tűnt fel, ahol az ugróízületeim helyett implantátumot akartak beültetni, hogy több ideg is el van szakadva. Félbeszakították a műtétet, hogy megbeszéljék velem az új helyzetet. A következő történet az, hogy az üzemi betegbiztosító munkahelyi balesetnek sorolta be az esetet, ugyanakkor a baleset-biztosító azon a véleményen volt, hogy az ízület már előtte károsodott. De az ízületem azáltal károsodott, mert nem vették észre időben, hogy több ideg is el van szakadva. A fájdalmak ellen morfiumot kaptam, ami hosszú távon nem volt vállalható a számomra.

CK: Mikor és hogyan találtál rá a kannabiszra mint gyógyszerre?

WaWi: Ez 2008-ban történt, amikor már négy éve fogyasztottam morfiumot, s a napjaim egymás után tűntek el a ködben, a fizikai állapotom pedig egyre csak romlott. Akkoriban már ott tartottam, hogy alig tudtam kommunikálni, teljesen antiszociálissá váltam tőle, és éreztem, hogy ez így nem mehet tovább. Az interneten olvastam, hogy az enyémhez hasonló esetekben a kannabisz segíthet. Addig a kannabiszt csak mint rekreációs szert ismertem, amit 20 éves koromtól úgy 2-3 évig alkalmanként fogyasztottam. 2008-ban aztán újra kipróbáltam, de most már mint gyógyszert. Gyorsan kiderült, hogy a fájdalmaimat egy elviselhető szintre csökkenti, és alig van mellékhatása. A morfiumtapaszok, melyeket eddig használtam, egész napra elhomályosították a tudatomat – a mellékhatások össze sem hasonlíthatóak! Miután éreztem a pozitív hatásait, rengeteg információt gyűjtöttem az internetről, majd közöltem az orvosommal, hogy nincs többé szükségem a morfiumra. Először természetesen megdöbbent, hiszen a morfiumhoz nem egyszerű hozzájutni, minden egyes átvételt gondosan dokumentálnia kell, és akkor hirtelen valaki azt mondja, hogy neki nem kell! Persze nem értette, és rákérdezett, hogy mi történt. Így tehát elmeséltem neki a pozitív tapasztalataimat a kannabiszról, teljesen részletesen, hogy milyen jól érzem magam tőle, és hogy összehasonlíthatatlanul kevesebb a mellékhatása. Meglepően pozitívan reagált, és elismerte, hogy a morfiumnál valóban minden csak jobb lehet. Ha ténylegesen jobban vagyok tőle, akkor használjam a kannabiszt. Ezután beavattam a családomat és a barátaimat is – egyesével, sorban meséltem el mindenkinek.

CK: De akkoriban még illegális fogyasztó voltál, ugye?

WaWi: Igen, két-három évig rendben is ment a dolog, míg egyszer csak meglátogatott a falunk rendőre. Tulajdonképpen csak egy hivatalos levelet akart átadni, mert gyorsan hajtottam és megbüntettek. Aztán az ajtóban állva megérezte a szagot – így bejött, majd lefoglalta az összes növényemet, amit csak a lakásban talált. Én mindent bevallottam, és elmondtam azt is, hogy én ezt megbeszéltem az orvosommal, de persze azt is megértettem, hogy neki a munkáját kell végeznie, és ebből a szempontból majdnem mindegy, hogy személyesen mit gondol. Másnap új növényeket ültettem, és a játék megismétlődött – összesen háromszor járt nálam a rendőrség, és foglalta le a növényeimet. Büntetést kellett fizetnem, sőt még a bíróságra is beidéztek, aztán persze felmentettek, mert a bíró is úgy látta, hogy az csak jó lehet nekem, ha morfium helyett a sokkal enyhébb kannabiszt használom fájdalomcsillapításra.

CK: Ezzel az ítélettel akkor legalizálták is a gyógyászati célú fogyasztásodat Ausztriában?

WaWi: Nem egészen, de biztosan segített. Akkor úgy éreztem, hogy teljesen legális fogyasztó szeretnék lenni, és mindent meg is tettem ennek érdekében. Elmentem a polgármesterhez, és előadtam a problémámat. Ő értesítette a rendőrséget a megváltozott tényállás miatt. Azt reméltem, hogy ezzel a dolog el is van intézve, de aztán Dronabinolt, majd később Sativexet írtak fel nekem, és emiatt le kellett adnom a jogosítványomat. Ezután egy részletes rendőrségi felülvizsgálat, majd egy THC-befolyásoltság alatt elvégzett reakcióidő-teszt következett, melyet sikeresen teljesítettem. A procedúra még további 500 eurómba került, ám végül visszakaptam a jogosítványomat is. A Sativexet a mai napig receptre kapom, de nem hagytam fel a kannabiszszívással sem – annak ellenére, hogy ezt törvényileg megtiltották. A Sativex nem rossz, bár a kannabisz sokkal hatásosabb. Ezért tartom nagyon fontosnak, hogy mind az orvosok, mind a nyilvánosság elegendő információt kapjon arról, hogy ezen a területen még sok a tennivaló. Még mindig sok orvos hiszi azt, hogy nincs szükség alternatívára, a Sativex minden problémát megold. Fel kellene ismerniük, hogy egy ilyen készítmény hatása eltér a természetes kannabiszétól, ami sok betegnél egyszerűen jobban működik. Még mindig azzal érvelnek, hogy nem lehet a döntést csak úgy a betegre hagyni, hogy mit és milyen gyakran fogyaszt – ugyanakkor tudományosan nem is tisztázott, hogy mely betegségnél milyen adagolás a legcélravezetőbb. Mivel nincsenek világos értékek, ezért okosabb lenne a betegnek meghagyni a döntés jogát, viszont a hatóságok visszaéléstől tartanak, ezért a korlátozás eszközéhez nyúlnak.

CK: Milyen most Ausztriában a jogi helyzet a gyógyászati kannabisz készítményekre vonatkozóan?

WaWi: A Dronabinolt és a Sativexet receptre fel lehet íratni. A kábítószertörvény 6 és 6a pontja szerint THC-tartalmú kannabiszkészítményeket is lehet legálisan fogyasztani, de csak ha az erre szakosodott hatóságok engedélyezik azt. Ausztriában csak egy ilyen intézmény létezik, az ARGE CAM, mely az Egészségügyi Minisztérium alá tartozik. Az engedéllyel rendelkező orvosok is állíthatnak ki ilyen receptet, én sajnos egyet sem ismerek. Hiányzik nálunk egy olyan orvosszemélyiség, mint Németországban dr. Grotenhermen, aki együtt küzd a betegeivel az engedélyekért. Arra is van esély, hogy bizonyos kannabisszal kezelt betegek különleges, egyedi engedélyt kapjanak a saját célú termesztésre, de amíg ez nem lesz törvénybe iktatva, addig el kell viselnem, hogy rendőrség időről időre lefoglalja a növényeimet.

CK: Hogyan látod te ma a kannabiszt mint orvosságot, és milyen jövőt kívánsz ennek a régi gyógynövénynek?

WaWi: Remélem, hogy nemsokára elérhetővé válik minden rászoruló számára, akik ma még drága gyógyszerekre vannak utalva. Minden ember szabadon dönthessen arról, hogy mi a jó neki. Ezért dolgozom én – és még sokan mások is – azon, hogy az embereket felvilágosítsuk, és társadalmi szinten változzon a hozzáállás. Mi mindannyian hozzá vagyunk szokva, hogy kiskorúként kezelnek bennünket – ezt nehéz megváltoztatni –, az egyéni felelősség vállalása és az öntudatosság sokat segítenek ebben.