Csilivili-vattacukor, pompa, tündibündi kacatok, hohó! Ugye ti sem gondoljátok komolyan, hogy Babilon értetek mutatja a szebbik arcát? Nyárindító lapszámunkban e kérdéskört gondoltuk részletesebben körüljárni – segítségünkre volt ebben Bodnár Tibi és László M. Miksa, a Ladánybene27 zenekar alapító tagjai, akik egy nagyinterjú keretén belül válaszoltak például arra a kérdésre, hogy mi maradt mára Bob Marley örökségéből?

No, és persze a kenderrel kapcsolatban is elhangzott tőlük néhány velős gondolat, ami aztán arra sarkallt minket, hogy elképzeljük, nagy- és dédapáink miként éreznék ma magukat Babilon folyton nyüzsgő, rohanó és kizsákmányoló forgatagában?
Ha tovább lapoztok, egyfajta verbális, föld-körüli útra kelhettek velünk. Az nyilvánvalóan feltűnt mindenkinek, hogy idén Budapest nem vett részt a Global Marijuana March-on, mint ahogy 2004 óta minden évben tette. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a világ más tájain május első hétvégéjén ne gyűltek volna össze a kenderbarátok egy-egy békés felvonulás erejéig. Egyik olvasónk Prágában csatlakozott a menethez, élményeit pedig nem átallott megosztani veletek.
„Utazásunk” következő állomása Christiania – talán hallottatok már ezt-azt erről a Koppenhága szívében, a 70-es évek elején alapított hippi-paradicsomról. Az ezerfős kis közösség – amely hátat fordított Babilon elvárásainak és a mai napig a „minden mindenkié” elven szervezi életét – egy helyszínen készült riportban mutatja meg nektek, hogy meddig érdemes követni a napot.
Mielőtt azonban beköszöntene a hűs dán éjszaka, ismét útra kelünk, és meg sem állunk a Sombrerók, a Tequilák földjéig. Kultúraantropológus munkatársunk, aki utolsó heteit tölti Mexikóban, ezúttal nem a kartellharcok vérétől, hanem a sós-chilis sörkoktéltól és könnyed Sativák füstjétől „illatozó” hétköznapokat mutatja be, méghozzá egy vérbeli, latin-amerikai fesztivál minden bizarr bájával együtt.
Persze a tartalom összeállításakor nem hagytuk figyelmen kívül azt sem, hogy itt a nyár, ezért most kulturális ajánlónkra helyeztünk nagyobb hangsúlyt. Belőle azonban nem csupán arról értesülhettek, hogy hol, mit és kit érdemes megnézni a következő két hónap során. Előkerül például a goa-szubkultúra eredete és virágzása, mint ahogy egy futurista fokhagyma is, amit a nevadai sivatag kellős közepére álmodtak meg honfitársaink…
Menet közben szó esik még a dohánylobbiról, mindenféle hasznos kivonatokról és kenderből készült házakról, sőt, még egy óriási szent trutymóról is, hogy aztán visszaérkezvén Magyarországra kiderüljön, miért is marad el idén a Reggae Camp, hogyan sikerült Babilonnak (ezt is) felfalnia?
Baba-borítású jegyek erre nem mindennapi túrára kaphatók az ismert utazási irodákban, és persze megrendelhetők tőlünk is. Szép nyarat, és jó utazást kívánunk!
Ízelítő a Cannabis Kultusz 2011. júniusi számából:
KELLEMES DEMOKRÁCIÁT MINDENKINEK!
Ahogy a raszta szív lüktet Babilonban
Ha van valami, amitől mindinkább távol kerülünk napjainkban, akkor az a reggae zene alapját adó gondolkodásmód és életszemlélet: béke, szeretet, kölcsönös megértés és tisztelet egymás iránt. Bob Marley óta azonban rengeteg idő telt el, a világ nagyot változott. Vajon hogyan hatnak ma ezek az értékek, és egyáltalán: megtalálható-e az élet egyensúlya Babilonban? A helyes út mentén valóban a kender virágzik? Minderről Bodnár Tibivel és László M. Miksával. a Ladánybene27 zenekar alapító tagjaival beszélgettünk a folyton rohanó város egyik zsibongó, uniformizált sarkában.
KÖVESD A NAPOT!
Christiania: az utolsó kivonulás
Három évvel a 68-as diáklázadások után a kontinens egyik északi csücskében megkezdődött az a mai napig tartó társadalmi kísérlet, ami jobb híján az utolsó stációja lesz Karl Marx utópista álmának, hogy tudniillik létezhet a társadalmi berendezkedésnek az a formája, amelyben mindenki egyenlő, és csupán az elnyomás az, ami elnyomható. Christiania, ez a Koppenhága szívében, 34 hektáron elterülő hippi-édenkert, a maga ezerfős lakosságával bizonyos értelemben nem más, mint egy nevelő szándékkal odavetett tasli a nyugati civilizáció minden modernkori nyavalyájára.
ÍGY MULAT A MEXIKÓI
Fesztivál a betonon, micheladával és gandzsával
Mit tapasztal egy Szigeten, Művészetek Völgyén és egyéb szabadtéri fesztiválokon edződött, de Ozoráról valamiért mindig lemaradó, könnyűzenekedvelő magyar, ha beteszi a lábát Mexikó legnagyobb könnyűzenei rendezvényére, a 90%-ban latin-amerikai és spanyol zenekarokat felvonultató, háromnapos Vive Latino fesztiválra? Először a mérettel és a közeg kialakításával kapcsolatos csalódottságot, amely szép lassan – az elfogyasztott sörök és egyéb szubsztanciák, valamint a közvetlen emberek és az emlékezetes koncertélmények arányában – átfordul az otthonról már jól ismert fesztiválhangulatba.
KOZMIKUS KALEIDOSZKÓP-DALLAMOK
Négynegyedre komponált életigenlés
„A szobor, a templom és az ima azért vannak jelen, hogy utaljanak legmagasabb célunkra: az emberi, az állati és a természeti tudatosság egyesítésére. Meghalunk, majd újjászületünk... Shiva Nataraj Shivát úgy ábrázolja, mint táncoló Istent. Ő a Tánc Ura. Táncol, teremt, fenntart, megáld, és végül elpusztít; ő az út a saját belső lényegünkhöz, vele együtt a kozmosz ritmusára táncolunk!” – indít a Liquid Christal Vision című, goa-kultúrát bemutató dokumentumfilm, s ennél jobb felütés nem is kell ahhoz, hogy belépjünk ebbe a varázslatos világba.