Kendermilliomos Németországban

Egymillió euro, legalizációra

Georg Wurth a közelmúltban megnyerte a Pro7/Sat1 csatornák közös Milliomosválasztás című műsorának fődíját, vagyis egymillió eurót, melyet a Német Kenderszövetség (DHV) céljainak megvalósítására fordít. A műsorról és a jövőbeni terveiről kérdeztük.

Cannabis Kultusz: Milyen volt a hangulat a Milliomosválasztás forgatásán? Élvezted a fellépést? A képernyőn nagyon magabiztosnak látszottál, nem volt ijesztő a nagy médianyilvánosság?

Georg Wurth: Azért elég ideges voltam. A mondanivalómat elég rövidre kellett fognom, úgy, hogy közben teljesen közérthető legyen. Minden előre meg volt tervezve, percre pontosan, ezért azt nem állítom, hogy konkrétan élveztem, de rendben volt. A hangulat jó volt, és a csapattal is jó volt együtt dolgozni. Annak ellenére, hogy ez az egész Milliomosválasztás elég stresszesnek bizonyult, sok feszültséggel és megterheléssel járt, mégis nagyon izgalmas vállalkozás volt.

CK: Fantasztikus volt a videoprezentáció, kik készítették, segített benne valaki?

GW: Megkérdeztem a Német Kenderszövetség tagjait, és másokat is, hogy össze tudnának-e állítani egy rövid videót arról, hogy miért támogatják a DHV-t. Az ötlet nem tőlem származik, hanem Brainpooltól, és a klipet is teljes egészében ő állította össze. A legtöbb felvétel Kölnben készült, én valójában csak néhány részlettel egészítettem ki a munkájukat.

CK: Már maga a tény, hogy részt vettél a versenyen, és a fináléba is bejutottál, megadta neked azt a lehetőséget, hogy széles tömegek előtt beszélhess a kender legalizációjáról, így azokhoz is eljusson az üzenet, akik még soha nem hallottak a kenderről. Elégedett lennél abban az esetben is a szerepléseddel, ha a végén nem te nyered az egymilliót?

GW: Összességében akkor is elégedett lennék, mert az alapvető célunk az volt, hogy a műsoridő alatt sok olyan embert érjünk el, akiket egyébként nem tudnánk. A saját körünkben, a Facebookon és a honlapunkon keresztül elég nagy már a hatásfokunk, és a taglétszám is folyamatosan növekszik, de azokat az embereket, akik soha nem foglalkoztak a témával, sokkal nehezebb megtalálni, megszólítani, ezért volt nagyon jó, hogy szerepeltem a show-ban. Szerencsém is volt, hogy egy olyan részben, amit sugároztak a tévében. Eredetileg hétfordulósra tervezték a játékot, melyből kettőt adnak le adásban. Nekem két dolog is sikerült egyszerre: sok embert elértem az üzenetünkkel, és megnyertem a főnyereményt. Őrület!

CK: A többi résztvevő közül kinek adtad volna szíved szerint?

GW: A fináléban Amadout választottam, aki a pénzből iskolákat épített volna Afrikában, mert jónak találtam a projektjét. A Viva con Aguát is nagyon szimpatikusnak találtam, nekik is szívesen adtam volna a pénzt. Az a benyomásom, hogy mindketten értelmes dologra költötték volna.

CK: A Viva con Agua végül második lett mögötted.

GW: Igen, sőt döntetlenre álltunk. A Viva con Aguának ugyanannyi pontja volt, mint nekem, és csak azért nyertem, mert a közönségszavazatokból én kaptam többet. Tehát nagyon szoros volt, ők is megérdemelték volna a győzelmet.

CK: Ekkora médianyilvánosságot Németországban a Kenderszövetség még soha nem kapott, nem beszélve az egymillió eurós nyereményről. Milyen további előnyöket jelenthet a DHV-nak a show-ban való szereplésed?

GW: Mint Kenderszövetség csak profitáltunk az egészből. Sok új Facebook-tagunk van, az én személyes ismerőseim száma is 5000-re emelkedett. Az év eleje óta 200 új tagunk van. A show után volt még néhány médiafelkérésünk is. Gyakorlatilag mi mint Kenderszövetség csak nyertünk. De azt gondolom, hogy maga a téma is megtapadt a köztudatban, hogy „ja igen, az a kenderes csávó nyert a tévéshow-ban”. Egyre többet hallani a témáról, olyat is, hogy: „Végre már a munkahelyemen is erről beszélnek” – mindenhol szóbeszéd lett a kender és a legalizáció. Ez tulajdonképpen meglepő is, hisz magát a show-t nem is látták olyan sokan, de arról, hogy nyertem, sokkal többen értesültek.

CK: A marihuána legalizációjával kapcsolatban azon a véleményen vagy, hogy az elfogadtatáshoz vezető első lépés az orvosi célú legalizáció. Miért?

GW: Mert úgy látom, hogy ott van a legnagyobb szükség. Természetesen arányaiban sokkal többen fogyasztják pusztán élvezeti szerként a kendert, de azt gondolom, hogy a terápiás célú fogyasztás engedélyeztetése a legkönnyebben kivitelezhető. Mivel az emberek részéről is egyre nagyobb együttérzést tapasztalok, biztos vagyok benne, hogy a lakosság 80%-a amellett van, hogy a rászoruló betegek hozzájussanak a kannabiszhoz. A politikusok körében is jóval elfogadottabb a gyógyászati célú fogyasztás, mint az élvezeti. Én leginkább azt nem tudom felfogni, hogyan lehet emberektől egy hatékony gyógyszert megtagadni, ez egyszerűen embertelen. Ezen olyan gyorsan kell változtatni, ahogy csak lehet.

CK: Azt mondtad a tévéshow-ban, hogy a pénznyereményt elsősorban a kannabisszal kezelt betegek támogatására szeretnéd fordítani. Mi a stratégiátok, milyen típusú segítséget tud a Kenderszövetség nyújtani?

GW: Ami a gyógyászati kannabisz pácienseket illeti – nehogy valakiben téves kép alakuljon ki –, nem fogjuk ezentúl sem mi fizetni a gyógyszerüket. Néhányan már meg is kerestek minket, hogy: „Orvosi kannabiszra lenne szükségem, de nem tudom megfizetni, tudnátok nekem segíteni?” – erről szó sincs! A jogi eljárások során akarunk támogatást nyújtani, például olyan esetekben, amikor valaki az otthoni termesztés jogáért harcol a bíróságon, de nem tudja állni az eljárás költségeit. Ha az ügynek jók a kilátásai, akkor átvállaljuk a bírósági költségeket, mivel ez a többi, hasonló problémával küzdő ember javára is válik.

CK: Vessünk egy pillantást a német aktuálpolitikai helyzetre: látsz reális esélyt bármilyen jelentős változásra az elkövetkező egy-két évben, ami a gyógyászati célú, illetve az élvezeti kannabiszfogyasztást illeti?

GW: Igen, de inkább az orvosi célú fogyasztás területén. Előfordulhat például, hogy betegek pereket nyernek meg, és szabaddá válik előttük az út, hogy megtermeljék maguknak a szükséges mennyiséget. Ennek elfogadtatását reálisnak tartom. Ezzel együtt szerintem növekedni fog azon esetek száma, amikor beteg emberek legálisan jutnak kannabiszhoz. Ez már manapság is lehetséges, a Német Szövetségi Gyógyszerészeti Hivatal különleges engedélyével. Jelen pillanatban több mint kétszáz beteg rendelkezik ezzel az engedéllyel, kétszer annyian, mint tavaly. Azt gondolom, hogy ez a szám a következő években jelentősen emelkedni fog, és én ezt már nagy eredménynek tartom. Ezen fogyasztók nagy része soha nem élt kábítószerrel, és ezek az emberek elmondják, hogy a kannabisz valóban segít nekik. Azt sem fogják elhallgatni, hogy problémájuk van a betegbiztosítójukkal, hogy az egész helyzet nagyon bonyolult, és hogy változásra van szükség. A hógolyóeffektus érvényesül, mely egyre csak nagyobb és nagyobb lesz, és politikai téma válik belőle. Ami az élvezeti fogyasztókat illeti, itt is látok egy kis esélyt modellprojektek létrehozására, mint Berlinben, Friedrichshain-Kreuzbergben. Hogy valóban megkapják-e az engedélyt egy coffeeshop megnyitására, az egyelőre csak a csillagokban van megírva. Nem tartom valószínűnek, de kizártnak sem. Ezenkívül még tartományi szinten is történhetnek előrelépések, de szerintem csak kis lépésekben. Ezen a téren nem számítok nagy történésekre a következő négy évben.

CK: Az egyesületed most egy igen komoly összeghez jutott, mit gondolsz, ennek a pénznek a segítségével el lehet érni a kritikus tömeget, és meg lehet változtatni a CDU/CSU alaphozzáállását a legalizációhoz?

GW: Az ugye teljesen világos, hogy a legalizációt nem lehet egymillióért megvásárolni, ezzel mindenki tisztában van. Nem célunk az óriási áttörés, viszont komoly dolgokat tudunk elérni. Mindenki észre fogja venni, ha meglátja a reklámunkat a tévében. Természetesen így sem fogunk minden tévénézőt elérni, bár vitaindítónak mindenképpen megteszi. Ettől függetlenül kiszélesíthetjük a struktúránkat, a csapatunkat, több eredményt érhetünk el, több médiamegjelenést, közösségi munkát tudunk finanszírozni. Tehát ez az egymillió euro egy fontos impulzus, mely lendületet ad a munkánkhoz. De önmagában ez az egymillió meglehetősen kevés az igazi áttöréshez. Nézzük csak meg, hogy hogyan történt az USA-ban: csak a három legnagyobb legalizációs szervezet évi költségvetése kb. tizenkétmillió euro, minden egyes szövetségi állam minden egyes szavazásánál több milliót költöttek PR-re és reklámra. Ebből világosan látszik, hogy egymillió önmagában semmire sem elég. Ezért reméljük nagyon, hogy a taglétszámunk emelkedik, hogy sok olyan ember vesz körül minket, akik éveken keresztül hajlandóak arra, hogy kisebb összegekkel támogassák a munkánkat. A harcnak még nincs vége, hosszú út vár még ránk.

Ha kíváncsi vagy, hogy  vannak-e olyan képviselők a német parlamentben, akik támogatják a DHV céljait, ha érdekel, hogy mit gondol Georg a különböző legalizációs modellek némerországi alkalmazhatóságáról, és egyáltalán, szeretnéd tudni, hogy mire lehet elég 1 millió dollár a DHV számára, akkor olvasd el az interjú második felét a CK Magazin 2014/2. áprilisi számában!

Megosztom...