Nekem ihletet ad…

„Ha zavar a magyar, csak hallgass angolt!”

Mocskos, Erkölcstelen Gazember, hip-hop aktivista, SZSZM (dupla SZ+M), Gyémántfater – a kifejezések mögött egy ember áll: Busa Pista. A magyar hip-hop megkerülhetetlen figurája október végén mutatta be első szólólemezét a Dürer Kertben. A buli előtt a backstage-ben beszélgettünk kezdetekről, hip-hopról és fűről. 

Cannabis Kultusz: Mikor és hogyan ismerkedtél meg a hip-hoppal?
Busa Pista: Húúúú… A Rendőrakadémiában. Ott találkoztam először ezzel a dologgal.

CK: Beatbox?
BP: Aha, ott Mr. Jones (Michael Winslow játszotta a szerepet – A Szerk.) tolta a beatboxot, meg talán a Bud Spencernek is volt valamilyen sorozata, amiben ugyanez a forma beatboxolt, hangokat utánzott. Aztán a 80-as évek hardcore rap csapata, a 2 Live Crew 88-ban, de még ez is a kezdeti korszak volt. Akkor mi ment a médiában? Roxette, New Kids On The Block, meg ilyenek, nem? Nekem ez nem kellett, a lengyelpiacon vettem a kazettákat.

CK: Ekkor már írtál szövegeket is?
BP: Írtam, de nem adtam elő, mert az szégyen volt annak idején. A haverjaim mind angolul tolták Cypress Hilltől a How I Could Just Kill A Mant, én meg kitaláltam rá magyarul, hogy városi fegyelem – nincs kegyelem, vagy akármit, ami eszembe jutott.

CK: Hol éltél?
BP: Szigetszentmiklóson, SZSZM. Dupla SZ+M.

CK: Az első számot mikor adtad ki?
BP: 1996-ban, de az első szereplésem 1993-ban volt Geszti műsorában, az Ászban. Így indultam el az úton. (nevet) Közben persze más is hatott rám, még emlékszem a biohazardos, body countos korszakomra, 92-93 körül. Ugyanez a korszak, ami megvadított a hip-hoppal, és azt mondtam, hogy már nekünk is ilyet kell csinálni. Mert ilyen nincsen, hogy ennyire jó.

CK: Az első dal akkor az 1996-ban megjelent Mocskos Erkölcstelen Gazember volt?
BP: Nem, hanem a már említett Ász műsorban elhangzott szám. A Gesztiék vették fel szalagra, a címe World Me Alone volt, és a banda neve pedig H-Bomb, azaz Hidrogénbomba. A dalt egyből cenzúrázták, az a rendszer nem tűrte el a kritikát, hogy szarunk rá. Persze az első, ami megjelent, a 96-os Rap James Mocskos Erkölcstelen Gazember volt. A Rap Jam kábé olyan volt akkor, mint most a Megasztár vagy az X-Faktor, ahol rettegsz, hogy bejuss a döntőbe; csak ez nekünk, hip-hop arcoknak volt kitalálva, és a kannibálok (Animal Cannibals – A Szerk.) fogták össze.

CK: A Fila Rap Jam viszonylagos sikere után mi következett?
BP: Én nagyon akartam, hogy a Fila Rap Jam után még legyen valami, de aztán közbejött a katonaság, és hazavágta ezt az elképzelést. Aztán lett egy pesti csajom, akkor már anyámék sem akarták, hogy a nyakukon lógjak. Amikor nagypapám meghalt, átköltöztem a házába, és akkor már önálló lettem. A kőművesség mellett meg mit reppelhettem? Maximum az állványon. A kollégáim végig ezzel basztattak, hogy miért nem ebből élsz, miért nem ezt csinálod? Amire én csak azt válaszoltam, hogy persze ez úgy megy, hogy odamegyek, azt’ megcsinálom…

CK: Végül valóban így ment?
BP: Azért nem éppen. Nemhiába lettek ilyen szövegeim, hogy maradj mindig csóró. Legalább a bulik felén ki kellett verni a formákból a pénzt, nem úgy ment akkor, hogy mindenki elhalmozott lóvéval. Egy este három helyen léptünk fel, úgy kerestünk 10 rongyot, érted…

CK: 1999-ben megalakult a Gimmeshot Crew, ennek lettél a tagja.
BP: Nekem egy kicsit később jött, 99-ben még katona voltam, majd 2000 körül találkoztam össze Mangóval valami bulin. A parti után elmentünk a Kultiplexbe, a Tilos Rádióba. Már nem tudom, ki rakta a zenéket, vagy a Skunk (Gimmeshot DJ), vagy valaki, a lényeg az, hogy hullarészegen elkezdtem freestyle-ozni. Összehaverkodtunk nagyon durván, azt meg már tudod, hogy megy a haverság, mindennap összejárni, azt’ cserélgettük a zenéket, szövegeket, próbálkoztunk. A millió próbálkozásból már azt mondom, lehetne vagy 5 album, ha mindet felvesszük, de csak csináltuk, mert szerettük. Nem úgy indult, hogy ez a nagy terv.

CK: Azért kinőtte magát, nem?
BP: Persze. Úgy, ahogy a 10 ember fellépett 3-4 évig a Kultiba’, előtte két évig a G-Pontba’. Ott is 10 rongyot kaptunk, szóval nem úgy volt, hogy halálra fizettek. Viszont volt közönség, tele volt az egész, 800 ember eljött hetente, az pedig tök jó. Egy ilyen klubot csinálni manapság… Nem lehet sehol sem összehozni. Mi azért megcsináltuk.

CK: Mi lett végül a Gimmeshottal?
BP: Kijött Sena lemeze (First One, Gimmeshot Records, 2004 – A Szerk.), azon már három számon szerepeltem. Én eladtam magam a Király Lindának, a Big Brotherbe. Vagy hát, nem adtam el magam, mert nem fizették ki. Azt mondták, beatboxoljak egy percet, az 10 ezer forint, csak ugye arról nem volt szó, hogy két-három évig adni fogják-éjjel nappal a tévében. Egy kicsit lehúztak, de én megbosszultam az új lemezen egy szöveggel.

CK: A Gimmeshot után jött a Zuboly?
BP: Bizony, a Zuboly 2004-ben. Aztán 2005 óta az Irie Maffia. Jaj, kihagytam a BudBudast! Abban a Mango is játszott, DJ kontra akusztikusok, ez volt a felállás. Vonósok meg fúvósok, a dobos meg egy zenekar kiáll a DJ-k meg az elektromos kütyük ellen, hogy így gerjesszék a kísérleti zenét. Minden próbára elmentem, kurvára tetszett, hogy annyi híres, ismert zenész van ott. Aztán egyszer behívtak, hogy mutass már te is egy beatboxot, halljunk valamit. Egy kicsit akkor megkínáltam, aztán mindenki mondta, hogy „hú, ez nekem is kell, az én számomba!”. Ott megismert a Béla (Ágoston Béla – A Szerk.), ez volt az előzménye, így kerültem a Zubolyba. Nekiálltunk próba nélkül összejátszani, így jött össze az „Indulj el egy úton” (A szám eredeti címe: Másfél millió tépés Magyarországon – A  Szerk.). Felvettük a következő héten, így ismerték meg az emberek a Zubolyt. Szerencsére ilyen megkeresések a mai napig történnek. Van egy Iszap nevű free jazz zenekar, velük slamelek, már készül a lemez.

CK: Jó, hogy említed a slampoetryt. Ez hazánkban eléggé a hip-hop mc-k által „uralt” terület. Neked, hogy jött az első felkérés?
BP: Az előző managerem, aki sajnos azóta elhunyt, hívott ki engem Franciaországba. Én meg mentem, hogy megmutatom a verseimet. Lefordították őket, a francia csávó elmondta franciául, én magyarul, egy hétig ott voltam egy kastélyban, halálra etettek, itattak, végül megcsináltunk egy albumot. Sikere lett, és turné is, és néztek, hogy ez a magyar nyelv, és én voltam a szócső. Erre büszke lehettem, de a magyarok nem is nagyon tudnak róla, senki sem kérdezte tőlem, hogy voltál Párizsban, felléptél Marseille-ben, magyarul? Aztán hívtak már Madridba is, ahol a lefordított verseket a fellépés előtt szétosztottam a közönség között A/4-es lapokon, és röhögtek a poénoknál, pedig én magyarul mondtam, de ők meg olvasták a papírról spanyolul.

CK: Más a versírás, mint a dalszövegírás?
BP: Nekem ugyanaz a rap miatt. Igazán úgy dalszöveget, hogy egy dallamos akármit írjak… Nem volt rá példa még soha.

CK: Amikor szöveget írsz, az általában freestyle, esetleg már bevett rutin, vagy előre megírod?
BP: Változó. Szöveg úgy is épülhet, hogy eszembe jut valami, és leírom sms-be, aztán később még egy, aztán három-négy egymás után, tudod, ez jön (freestyle-ba kezd): megszokod, itt az a metropolisz, ha tapiz a police, és van nálad kannabisz, egyből bevisz… És jönnek a hülye rímek, meg kell fogni, és le kell írni, vagy fel kell venni.

CK: Mennyire az elmúlt időszak összefoglalása a most bemutatott lemez?
BP: Ez egy kicsit túlzás, van egy szám rajta, ami tényleg a régmúltból táplálkozik, a Menő. Gyerekkoromban olvastam egy könyvet egy gengszterről, és leírtam a történetet három versszakban, most meg elővettem. Nagyon sok mindent már megírtam gyerekkoromban, egy-kettő ilyet előveszek, és most mindenki rácsodálkozik. Írok ilyen Utca Dámáját, meg Baszd Fel A Kéket, azt mindenki szereti, mert történet van satöbbi. Pedig már nemcsak ez kéne, tudod, hogy a szójátékok meg a flow összevissza, de ez a lemez erről is szól. Megpróbáltam a nyelvünk szépségét azzal virágoztatni, hogy benne legyen az egyszerűség is. Lírikus csemege, mindenki értse meg ezt.

CK: Az új lemez és a szövegek is sokszor füstbe burkolódznak. Csak egy kiragadott sor: Be vagyok tépve, mint a füzet széle… vagy itt van két számcím, a Bong és a Mr. Slukkskunsmoker. Mit jelent neked a kender?
BP: Úú, nekem ihletet ad, amúgy másnak nem. (nevet) Nem merik azt mondani, de én tudom, hogy a fantáziám elkezd tőle beindulni.

CK: Lehet mondani, hogy Busa Pista a kenderaktivista?
BP: Akár… (freestyle-ba kezd): Kenderaktivista, bassza meg a lista, nem vagyok hungarista, sem fasiszta… (nevet) Tudod, ad egy ilyen nyugalmat szerintem, ami fontos.

CK: Említetted, hogy más előadók nem vállalják a véleményüket, esetleges fogyasztásukat. Ez miért van szerinted?
BP: Több lemezt akarnak úgy eladni, hogy nem azzal reklámozzák magukat, hogy ők most be vannak állva. Igazából nekem is nagy hülyeségem, hogy erről beszélek, de ez a mindennapok része. Redman meg minden példaképem gyerekkorom óta erről tépi a száját, hogy hogy kell tekerni. Urambocsá’, nekem is ezt kell mondanom. Nézd meg, a Redman, a Method Man halál készen vannak, és minden számuk erről szól, az ő fejükhöz nem vágják oda. Az enyémhez odavágják. Mondják, hogy arról szól, hogy kurvák meg drogok. Nem erről szól, aki csak ezt hallja, az nem figyelt oda. Ezt nem egyszer kell meghallgatni, többször kell, pont azért, mert több év szüleménye. Egy raplemez nem arról szól, mint egy ilyen b-kategóriás film, hanem arról szól, mint a Ravasz az Agy és a Két Füstölgő Puskacső. Filóznod kell, hogy hol van a kötődés. Az egész albumon van egy szál, ami keresztülmegy. A mosómedve. Átalakul a közepén, és onnantól kezdve beleugat pár számba, mert ott dolga van. (nevet)

CK: Számodra a kannabisz akkor főleg az ihlet…
BP: Persze nem fogok elkezdeni sportolni tőle (nevet) meg semmi ilyesmi. Benyomom az X-Boxot, azt’ szarok a világra.

CK: Annak idején volt erről neked bármilyen infód, hogy kannabiszszármazék?
BP: Figyelj, Szigetszentmiklóson akinek erről nem volt infója… Az is szívta, aki nem tudta, mi az! (nevet) Mindenfajta drog elérhető volt, és ma is az, legyen rombusz, bélyeg vagy bármi. Szóval nem nagyon olvasgattunk. Nem volt probléma beszerezni, Northern Lights, Super Skunk, ilyen csoki, olyan csoki. Aki nem szívott, az a legcinkesebb ember volt Szigetszentmiklóson, és el is költözött. (nevet)

CK: Szerinted mit tehet egy előadóművész a kenderszármazékok jobb megítélése érdekében?
BP: Legalizálás szempontjából? Annyit, amennyit a Cypress Hillék. Pofátlanul szívják, és belefújják a kamerába, akár élőben is. Ezt teheti egy előadó, aztán vagy lesittelik, vagy nem. Őket nem sittelik le, vagy olyan helyre költöznek, mint Kalifornia, vagy éppen Svájc, ahol nem basztatnak érte, és jó nagyot csinálsz, behízol, azt’ Insane in the brain! (nevet) Szerintem ez az igazi, ők ezt megtehetik. Nekem nem az a célom vele, hogy felvágjak, hogy milyen nagy szmóker vagyok. Az egy dolog, hogy pár számomba beleírtam, de szerintem úgy sincs olyan sok ember, aki nem szív.

CK: Azt hiszem, ez egy tökéletes végszó. Köszi az interjút, jó bulizást!

Az album ingyen letölthető erről a linkről, de 500 példányban, limitált szériában cd-n is kapható, amit a Deepben, a Hanyag Eleganciában, és legfőképpen személyesen Busától meg is tudtok vásárolni.