A globális kábítószer-probléma két fő csoportra osztható: a drogok legális, azaz gyógyászati használatára, valamint a rekreációs célú, jellemzően illegális fogyasztásra. Részint e kettősségből fakadnak a legnagyobb gondok, amelyekkel – úgy tűnik – a nemzetközi és az állami szervek is egyre kevésbé képesek felvenni a harcot. Többek között ez is kiderült abból a rövid előadásból, amit Topolánszky Ákos tartott a Magyar ENSZ Társaság székházában megrendezett pénteki sajtótájékoztató elején.

A március 2-án napvilágra került jelentés egyik kiemelt témája a kábítószerek előállításával és terjesztésével kapcsolatos korrupció, melynek egyenes következménye az erőszak és az állami szervek elbizonytalanodása. A leglátványosabb példája mindennek Mexikó, ahol a kábítószer csempészettel foglalkozó bűnszervezetek – köszönhetően az óriási profitnak – egyre több esetben legitim intézmények erejét és hatalmát bíró politikai erővé válnak. A korrupció áldozatai pedig éppen azok a hatóságok, amelyek arra lennének hivatottak, hogy ellenőrizzék és visszaszorítsák a kábítószer használatot – ismertette Topolánszky. A jelentés azonban csak elnagyolt, könnyed lózungokat tartalmaz: fontos az összefogás, az információáramlás, a transzparenia erősítése, és nagyobb prioritást kell kapjon a korrupció megelőzése. Nem mintha ettől holnaptól kevesebb fej hullana Közép-Amerikában…

És ez idáig még csak egyetlen bizonyítéka annak, hogy a globális kábítószerpolitika éppen ötven éve lefektetett alapjai rogyadoznak. Az INCB jelentése ugyanis kiemeli azokat a mára felfoghatatlan méreteket öltő szakadékokat is, amelyek a legális kábítószerek – értsd: gyógyszerek – hozzáférhetősége között tátonganak a világ különböző részein. A különbség olykor tízezerszeres. Indiában például óriási a hiány fájdalomcsillapítókból, noha az 1961-es ENSZ kábítószer egyezmény hatályba lépéséig minden faluban elérhető volt az ópium, amely olcsó és hatékony fájdalomcsillapítóként funkcionált, és még csak visszaélések sem történtek vele – nem úgy, mint napjainkban, épp a totális tiltás miatt. Azért érzékelhető némi irónia abban, hogy erre a problémára épp annak a nemzetközi szervezetnek a kábítószer-ellenőrző – kvázi független – csoportja hívja fel a figyelmet, amely a leginkább tehet arról, hogy a dolgok idáig fajultak…

Ha a tavalyi év a designer drogok robbanásáról szólt, akkor természetes, hogy az INCB jelentése sem megy el szó nélkül mellettük. A probléma ismertetésénél azonban egyelőre nem jut tovább a dokumentum: az eddigi kontrollmechanizmusok képtelenek felvenni az új szerek megjelenésével a ritmust, a hasonló vegyületcsoportok listára vétele pedig megint csak épp az ENSZ, jobban mondva annak egy egyezménye miatt nem lehetséges. Ugyanide tartoznak a szintetikus kannabinoidok is, amelyek terjedésére a jelentés szintén felhívja a figyelmet – köszönjük.

E témakör kapcsán egyébként a sajtótájékoztatón rövid előadást tartott dr. Nagy Gábor, az ORFK Bűnügyi Szakértői és Kutatói Intézet Szerves Kémiai Analitikai Osztályvezetője – a levetített diák azonban ismerősek lehettek azoknak, akik részt vettek a február 22-i „Designer Drogok” konferencián. Csakúgy, mint dr. Boruss Hedvig prezentációja, aki az Egészségügyi Engedélyezés és Közigazgatási Hivatal Kábítószerügyi Főosztályának vezetőjeként az egyes szerek listára vételi mechanizmusáról beszélt a sajtótájékoztató záróakkordjaként.

Az esemény végén a résztvevők sorából hozzászólt a témához dr. Bayer István gyógyszerészprofesszor, aki lényegében azokat a gondolatokat foglalta össze, melyeket lapunknak is elmondott tavaly ősszel.

Kérdés, hogy ezekkel az óriási, és egyre csak fokozódó ellentétekkel vajon mikor kezd valamit az ENSZ Kábítószerügyi Bizottsága. A március utolsó hetében, Bécsben megrendezésre kerülő CND (Commission on Narcotic Drugs) konferencián ugyanis épp a Nemeztközi Kábítószer Egyezmény elfogadásának 50. évfordulóját kellene, lehetne ünnepelni. Pezsgőbontásra azonban inkább csak a bűnszervezeteknek lehet okuk…