Nos, miként is ünnepelhetné ezt a jeles dátumot egy hippi magyar, mint egy ízig – vérig reggae fesztivállal? Ha valaki azt mondaná, hogy a hazafiasság és a reggae zene nem fér össze, az tényleg látogasson el a Rototomra! Egyrészt meglepő lehet, hogy futballhuligánok ska-ra ugrálnak, miközben Barcelona rigmusokat kántálnak, és szerencsére mindannyian békések és mosolyogva kérdezik, qué tal?
TRES
Mi volt az ünnepi felhozatal? A nagy színpadon ezen a nagyszerű szombaton, az első fellépő a Livity Song nevű formáció, amely az idei évben megnyerte a Latin Reggae Vetélkedőt. Ők Argentínából érkeztek, kellemes témák, egy kis (milyen meglepő) latinos beütéssel. Azután következik a Lone Ark Alpheus-szal, egy tipikus ska és korai reggae stílusú előadásmód, sallangoktól mentesen. Máris elérkeztünk az este jamaikai sztárjaihoz, színpadon: az Inner Cirle. Igazi zenei utazás ez most, a pop reggae-től kezdve egészen komoly témákig, amelyeket eredetileg Jacob Miller tett le az asztalra. Mint újdonsült katalán barátainktól megtudtuk, és amiben mi megint csak tévedés áldozata lettünk, a spanyolok nagy része (ugyanúgy, mint nálunk) nem érti magát a szövegeket (maximum spanyolul), és igazából a buli miatt jött. Ezen kívül Spanyolország történetében ez az első ilyen nagyságú és felhozatalú fesztivál. Így vannak bizony a közönség sorai között olyanok, akik úgy tekintenek erre az eseményre, mint nálunk a Szigetre. Azonban itt véget is ér a hasonlóság, mert bár itt 24 órás a tábor még egy balhét nem láttunk, és a spanyol vagy éppen katalán, esetleg baszk nacionalisták sem jöttek tüntetni az emelkedő benzinárak miatt. Miért is jönnének? Ha nem azért, hogy kitáncolják magukból a dühüket. A düh itt maximum a dancehall arénában lelhető fel, hajnali kettőkor Herb-A-Lize It (Hollandiából) és a francia Irie Crew pakolja az ütős dubplateket, azonban stábunknak ebből 20 perc után elege lett és elmentünk lefeküdni. Elalvás előtt arra jutunk, hogy a napi 23 listázott fellépőt úgy sem lehet megnézni, még akkor sem, ha Fedél Nélkülös kollegával együtt 3 fős a magyar kontingens. Az est fő sztárja, kétségkívül Jimmy Cliff, aki egy kakukktojás a reggae berkein belül, hisz azon túl, hogy ska és korai reggae repertoárja lenyűgöző, a 70-es évek közepére jellemző jamaikai zeneipar rasztásodása, hidegen hagyta, hiszen ő hithű muzulmán. Megmondom őszintén, hogy a média sátorból nézzük végig a koncertet, a 2005-ös magyar fellépése jobban magával ragadott annak idején. Lehet, hogy ennek ahhoz is köze van, hogy annyi impulzus ért már minket itt a Rototomon, hogy egy Jimmy Cliff koncert már nem haladja meg ingerküszöbünket. Maga a koncert, illetve Jimmy Cliff előadása nagyon teátrális volt, ami még nem is baj, de a szirupos darabok túl hosszúra nyújtása sajnos unalmassá tette az egészet.
CUATRO
Hú azért a tegnapi nap után, miután sikerült egy Írországból érkezett, de helyben lakó sütemény-árus lányka hasnövelő portékáját magunkévá tennünk, egy kicsit elpilledtünk, szóval így ma már nehezebben ment a felkelés is. Akárhogy is azért próbáltunk egy kicsit sziesztázni a tengerparton, amely körülbelül 20 perc séta a táborból, és a fesztivál strandpartján még DJ-k is húzzák az úszásalávalót. Arra érdemes figyelni, amennyiben a város által uralt parton szeretnénk pihenni, akkor bizony 6 Eurót kell fizetni egy napozó ágyért (ja és csak arra lehet feküdni is…). Természetesen ez nem áll a fesztivál tengerpartjára. Mivel jómagam nem vagyok egy nagy vizes gyerek, én már korábban hazamentem, ahol is összefutottam a 0. napon megismert olasz barátommal, aki éppen szembekerekezett velem a boltnál. Elmentünk a sátrához, ahol egyből bemutatta a szomszédokat, a fiatal pár Barcelonából érkezett, mesterségük címere: termesztő. Egy gyors megbeszélés, hogy a napokban még visszajövünk interjút készíteni vele.
Este 9-kor a Dub a la Pub nyitja a sort, egy német zenekar aki megnyerte idén az Európai Reggae Versenyt. Elég kevesen vannak, az előadás néha egyhangú, majd követi őket a spanyol tehetség Swan Fyahbwoy. Nemzetközi felhozatal, nemzetközi fesztiválon. Majd este 22.40 – től Maxi Priest lép fel (ez esetben a Spanyolországot jelképező deszkákra), nos, az ő dalait talán még az átlag olvasónak sem kell bemutatni, gondoljunk csak a „Wild World”-re. Az ő soul-lal átitatott stílusa igazi unikum a brit szigeteken, már 1985 óta. Nos, nem kellett tülekedni, hogy az első sorból nézhessük a koncertet, sajnos egy kicsit laposra sikerült, nem jött vissza a lemezeken hallható minőség. Maxi Priest hozott magával egy úgy nevezett DJ-t is (reggae-ben a DJ egyenlő a hip-hop MC-vel), aki Shabba Ranks-et, Tiger-t, Chaka Demus-t kellett, hogy helyettesítse; nos, ez félig-meddig sikerült neki. A kombinációk lezajlottak a koncert ment tovább, mi is tovább álltunk.
.