Természetesen Ziggy Marley előtt az Africa Unite játszott, viszont körülbelül ugyan olyan nyomot hagytak bennünk, mint a most már megemlítendő Sud Sound System és az Ojos De Brujo. A két spanyol banda Capleton előtt igyekezett felrázni a közönséget, kevés sikerrel. Néhol egyébként már-már rockos hangzásúak, mi ez Tigris spanyolul? Aztán elérkezett 0 óra 30. Most sem kellett csalódni a szervezők pontosságában, és színpadra lép (egy rövid előtömjénezés után) az igazi Fire Man, King Shago, azaz Capleton. Utoljára ilyen tombolást a nagyszínpadnál Queen Ifrica alatt láttam. Mondjuk az úgy nevezett bobo ashanti (raszta ág)-hoz tartozó előadó művész 1990-es feltűnése óta, az egyik első számú énekesnek számít, nem csak hazájában, hanem az egész világon. Különösen az USA-ban, ahol számos hip-hop csatornán adják a dalait, miután 1995-ben Prophecy című albumát a Def Jam Kiadó megjelentett. Karrierje kezdetén, az éppen aktuális dancehall őrület malmában taposta a kerekeket, majd valamikor 94-95 körül csatlakozott az egyik legrégebbi és egyben legszigorúbb rasta közösséghez. Itt Benicássimban egy nagyon pörgős, energetikus, azonban előre megkomponált forgatókönyv alapján könnyen kiismerhetően borította tűzbe a Rototom közönségét. Minden dalt háromnál többször kezdett újra, hogy "hergelje" közönségét, nem volt unalmas momentum még így sem. Bevonta a massive-ot, és a zenekart is erősen, no és kiegészítő látványelemként megjelent a Luciano koncertről már ismerős etióp és jamaicai zászlót lengető hangulatért felelős emberünk is. Barátom azt kérdezte a koncert végén, hogy milyen volt, összehasonlítva a budapesti koncerttel. Igazából nem emlékszem már a pesti eseményre, de amikor már a harmadik számnál több tízezer ember üvölti veled, hogy Jah Jah City, Jah Jah Town, ahhoz kevés érzés fogható.

Igazából a hajnali koncertet kivéve az utolsó napot a kötelező körökkel töltöttük el. Elbúcsúztunk újdonsült barátainktól, legyen bár soundsystem, termesztő, újságíró kolléga, vagy a House Of Rastafari szóvivője. Vettünk szuvenírt, megtekertük még a Free Yard áramellátását biztosító kerékpárokat és elindultunk hazafelé. Nagyon sokat tanultunk mi is és remélem a szervezők is, mi mindenesetre igyekeztünk számukra használható visszacsatolást adni, hogy miként éreztük magunkat, és szerintünk jövőre mire lenne érdemes még odafigyelni. Azt már tudom, hogy én személy szerint mire fogok, elmegyek egy spanyol nyelvtanfolyamra.