Smokenhagen

Mindenki álljon ki a saját jogaiért

Minimalista dizájn: apró mérleg az asztalon, rajta barna röggel, mellette egy füzetből kitépett, félbehajtott papír „Maroc” felirattal – nagyjából ez a látvány fogadta a Smokenhagen utolsó pillanatban összetákolt standja elé érkezőket, akik így is tömött sorokban várakoztak. Az „Addict” feliratú sapkás, vizenyős tekintű alapító örömmel állt kameránk elé, hogy beszámoljon az első dán coffeeshop történetéről és Cultivára érkezésük miértjéről. Khodr Mehri az interjú alatt sem hagyta abba a tekerést.

Cannabis Kultusz: A hírekből tudjuk, hogy Koppenhágában nyitottatok egy coffeeshopot, amit a rendőrség még aznap be is zárt. Elmesélnéd a teljes történetet, mert a híradások alapján nem egészen világos, hogy pontosan mi is történt.

Khodr „Cutter” Mehri: Hát ezt meg hol hallottátok? Ez tényleg nem a teljes sztori. Fél évvel ezelőtt kaptam meg a kulcsokat ahhoz az üzlethelyiséghez, ahol nyitni akartam a coffeeshopot; elkezdtem kifesteni és kialakítani a szobákat az elképzeléseim szerint, és két hónappal ezelőtt – amikor lényegében már elkészültünk, de hivatalosan még nem nyitottunk meg – megérkeztek az első látogatók is. Árultunk hasist, füvet és üdítőt, voltak közösségi események, és minden tökéletesen működött. Ekkor elmentem egy televíziós vitára, amelyben a legalizáció és a coffeeshopom volt a téma. A vita alatt egy szavazás is folyt, ahol a többség kinyilvánította a legalizáció iránti szándékát. A vitát követő napon a rendőrség eljött a coffeeshopomba. Az ajtónkra aggatott felirat szerint a hely hivatalosan zárva volt, és nem nyithatott ki november 10-ig, a hivatalos megnyitóig. Amikor a rendőrök kopogtak, beengedtem őket, és megkérdeztem, hogy miben segíthetek. Közölték, hogy nem tartózkodhatunk a coffeeshopban, és nem szívhatunk hasist, amit nem értettem, hiszen hivatalosan még ki sem nyitottunk, és épp a dekoráción dolgoztunk. A grafikusunkkal együtt voltunk összesen négyen, aki a flyert készítette. Azt felelték, hogy nincs engedélyünk ahhoz, hogy üdítőket árusítsunk, amire megismételtem, hogy ez egy privát hely, ami még nem nyitott ki. Erre elmentek, és másnap azt olvastuk az újságokban, hogy a rendőrség bezáratta a coffeeshopot, ami vicc. Ugyan a hely hivatalosan még mindig nincs megnyitva, de volt már több nyitott klubrendezvényünk, és november 10-én hivatalosan is megkezdjük a működésünket. Bár az utóbbi időben annyi problémánk volt, hogy az is elképzelhető, hogy végül mégsem nyitunk meg.

CK: Milyen problémákra gondolsz?

KM: Egy héttel ezelőtt a rendőrség közölte a főbérlőnkkel, hogy ha nem dob ki minket, akkor több év börtönbüntetést kockáztat. A tulajdonos erre rögtön fel is hívott minket, és arra kért, hogy fizessük ki most a teljes bérleti díjat, vagy pakolhatunk. A rendőrség ugyanis őt nem veheti elő, ha időben fizetünk. Ez viszont annyi pénz lenne, amennyink nincs jelenleg. Vagyis három napja derült ki, hogy össze kéne szednünk valahonnan 50 000 eurót, amit ha pár napon belül nem pengetünk ki, akkor elbúcsúzhatunk a bolttól.

CK: Ha sikerül megoldani a pénzügyi problémákat, és november 10-én végül megnyitjátok a coffeeshopot, akkor továbbra is fogtok hasist árulni?

KM: November 10-én lesz egy nagy esemény Koppenhágában a boltunk mellett található Town Square-en délután 2-től 8-ig, ami után már nyitott kapukkal, teljes dekorációval és hasissal várja a coffeeshop a látogatókat. Ehhez az kell, hogy megvásároljuk a helyet a tulajdonostól, és így már senki sem dobhat ki minket. (A CK Magazin 2012/6. decemberi számának lapzártájakor értesültünk, hogy minden probléma elhárult a bolt megnyitása elől, ami mostantól a nap 24 órájában várja látogatóit – A Szerk.)

CK: Nem tartotok attól, hogy ha megveszitek a helyet, és hasist kezdtek árusítani, akkor ismét megjelenik a rendőrség, hogy felelősségre vonjon, és engedélyeket kérjen?

KM: Eddig nem volt engedélyünk sütemény, üdítő és más olyan dolgok árusítására, amiket egy normális kávézóban lehet kapni, de ezt azóta beszereztük. Nyilván sosem lesz engedélyünk arra, hogy marihuánát árusítsunk, de felnőttként jogunk van azt tenni, amit akarunk. Ha kopogtat a rendőrség, akkor ki kell állnunk a jogainkért, és közölni velük, hogy hagyjanak békén minket, és ha bíróságra kell mennünk, akkor megtesszük. Mindeközben végezzük a dolgunkat, nem ártunk senkinek Koppenhágában, csak egy olyan helyként működünk, ahová be lehet térni egy biztonságos környezetbe, kellemes társasági élettel, ahol megfelelő ismeretekre építkező tanácsadást nyújtanak. Ahol le lehet ülni, rágyújtani valami finomra, enni valamit, vagy esetleg a foci- vagy a kosárlabdacsapatunk tagjává is lehet válni. Az egész ötlet közösségközpontú, amit nem kívánunk feladni.

CK: Milyen most a helyzet Christianiában? Működik még az egymás közötti értékesítés rendszere?

KM: Christiania az Christiania, ugyanolyan, amióta csak megalapították.

CK: Igaz, de az utóbbi években rendőri razziákkal próbálják tönkrevágni a hippikommuna békéjét (Bővebben lásd a CK 2011/3. júniusi számát – A szerk.). 

KM: Razziák mindig voltak, de ezek nem állítanak meg abban, amit csinálunk, úgyhogy egy-egy rajtaütés hatása körülbelül 1-2 óráig érezhető, aztán minden visszaáll az eredeti állapotába. A városrész lakosai megvették Christianiát, úgyhogy azt csinálnak benne, amit akarnak.

CK: Hogy kerültetek standdal a Cultivára? Látjuk, hogy egy úgynevezett medikál marihuána kerékpártúra poszter van mögöttetek, más dizájn pedig egyáltalán nincs. Meghívtak titeket, vagy csak beestetek valahogy?

KM: A Paradise Seedses barátaink szervezték ezt a kerékpártúrát, és amikor találkoztunk velük magügyben, akkor említették, hogy jönnek a Cultivára. Javasolták, hogy vegyünk részt mi is a kendervásárokon. Ez nekem is jó ötletnek tűnt, úgyhogy egy héttel ezelőtt megbeszéltük a Cultiva szervezőjével, hogy közösen bérelnénk a standot.

CK: Gondolom, az nem szerepelt a megegyezésben, hogy hasist fogtok kínálni…

KM: Nem, erről egyáltalán nem esett szó. Igazából mindennap szólok ennek a srácnak (a munkatársára mutat), hogy ezt itt nem teheti, de egyszerűen nem hallgat rám (mindketten nevetnek). Szerintem azt gondolja, hogy minél több embernek ad el, annál kisebb az esélye, hogy rászáll a rendőrség. Úgyhogy ő tulajdonképpen csak a szabadságjogait gyakorolja.

CK: Mit szólnak a látogatók, amikor meglátják a barna rögöket?

KM: Én csak azt látom, hogy az emberek könyörögnek a kollégámhoz, hogy segítse ki őket. Örülsz, hogy szívhatsz valamit? (kérdezi hirtelen egy vásárlótól, aki pironkodva egy félmosollyal próbál menekülni a kameránk elől).
Látod, Bécsnek is szüksége lenne egy coffeeshopra – mi legalábbis erre jutottunk.

Hogy mit üzen Mehri a Cultiva látogatóinak, hogyan látja a gyógyászati marihuána helyzetét Európában és miként képzeli el a coffeeshopok forradalmát, megtalálod a Cannabis Kultusz 2012/6. decemberi számában!