A régóta várt Regina Spektor-album is kiadatott. A dalszövegek viszik tovább Regina bájos elbeszélő stílusát, de zeneileg kicsit zsákutcának tűnik, vagy az elvárásaim nagyok, bár mindenképp egyedi és szerethető figurája eme zenei mezsgyének, amit, úgy tűnik, a most felfedezett Soap and Skin értelmez kicsit máshogy, szóval most ő az új és megérdemelt különc.
Ez hatványozottan igaz számunkra, hisz a sógornőnknek tekinthetjük, mivel a dalszerző-énekesnő osztrák. Mondhatni itt van a szomszédban. Anja Franziska Plaschg eddigi élete legalább annyira különleges, mint a belőle áradó alkotás milyensége. Gnasban, egy délkelet-stájerországi faluban született, gyerekkorát szülei disznófarmján töltötte. Hegedülni, zongorázni tanult, majd kezébe vette a laptopot is. Középiskolai művészeti tanulmányait Grazban indította, de kirúgták, majd Bécsben a képzőművészeti főiskolán folytatta, ahol szintén bekövetkezett az iskola elhagyása. Most 19 éves, hazájában csodagyereknek tartják, mára Németországban, Franciaországban és Belgiumban is elismert előadó. Sokan a poptörténelem jelentős formációjának a Velvet Underground ismert személyiségéhez, Nicóhoz hasonlítják. Nagy hatással volt rá Sergej Rachmaninow zeneszerző, de Xiu Xiu, Cat Power, Björk, Nico és Aphex Twin hagyatékát sem tagadja.
Első dalait a myspace-en mutatta meg, ennek köszönhetően a német techno-punk DJ-producer, T. Raumschmiere felfigyelt tehetségére, így kerülhetett fel egy válogatáslemezre, egyik szerzeményével. Idén pedig megszületett a Lovetune For Vacuum című debütalbuma. Állítólag producer nélkül készült, ami még többet nyom a latba Anja kreativitását illetően.
Amiért ajánlatos meghallgatni, az a Földönkívüli atmoszféra, ami a lemez nagy részét uralja, sötét, gótikus, gregoriánszerű, klasszicista elektro, minimál hangszereléssel, amiben néhol ott van Yan Tiersen egyszerű játékossága vagy a Cocorosie bántó zajai, IDM-zörejei. Két instrumentális szerzemény is felkerült a hanganyagra, az egyik a mai világra reagáló szétcsavart elektrós DDMMYYYY, a másik a a filmzeneként is helytálló zajloopokból és főként zongorából felépített Turbine Womb. Mindezekkel a zenei megfejtésekkel sajátosan operál, és ehhez jönnek még a groteszk és sötét szövegek. A lemezindító Sleep egy elég kitekert, feszültséggel teli álom, melyben már kiderül Anja sokszínűsége a nyávogástól a sikításon át a mélysötét hangokig skálázik. A Cry Wolf pedig egy bizarr, zavart altatódal, az album leginkább popdala, a Spiracle, amely egy nagyon félelmetes gyerekkort idéz meg, a The Sun szövege konkrétan Tom Yorke-ot, némileg sötétebb tónusban. Aztán jönnek a kihagyhatatlan szerelemmel átszőtt dalok. A két-három soros Brother of Sleep és a Mr. Graunt, a hideg Extinguish Me és az egyik legkomplexebb lírájú Thanatos és a Fall Foilage.
A zene és a szöveg a dalokban nem egy tipikus popdalszerkezetet testesítenek meg, amolyan rádióbarát felfogásban, mert itt minden a benyomásnak, sajátos hangulatnak van alárendelve, talán épp azért annyira megragadó és furcsamód nem nyomasztó. Lassan egy hete, hogy minden este erre alszom el, és nem hagy bennem szorongást vagy hasonlót.
Anja képi világa is gondosan megtervezett, nem polgárpukkasztó, amolyan l’art pour l’art, bár eléggé ambivalens és sokszínű. Főként a darkos, ördögűzős, üveges tekintetű, kócolt hajú karakter a fő irány, ámbár máskor egy nagyon kedves és szép lányt láthatunk, aki sétál a búzamezőkön, hatalmas hegyekkel a háta mögött, vagy éppen meztelenül fekszik a disznók között. A szépség és mocsok, a sötétség és félhomály, a por és piszok, a zsíros földszag, mind-mind e misztikus világ részei. Így van ez, amikor ártatlan bőréről valahogy mégis lemossa a szappan a fertőt. Amit több interjúban is hangoztatott, ezért az allegóriáért lett az egyszemélyes produkció neve Soap and Skin. Élő fellépésein azonban egy elbűvölő, szuggesztív fiatal lányt láthatunk, mindenfajta sallang nélkül, egy laptoppal, egy zongorával és egy sajátos hanggal. Ennél nem is kell több. Reméljük, a közeljövőben nálunk is fellép e kedves szomszéd.