Lehetne mondjuk sikkes elektronikus tánczene is, ha nem lenne ahhoz túl groteszk és abszurd, vagy szimpla pop, ha nem lenne elegánsan széttekert és dekonstruált. Lehetne sok minden más is, amire okosan bólinthatnánk, ha nem az lenne a helyzet, hogy tulajdonképpen nem hasonlít semmire, és azoknak az ellenkezőjére sem. Élő inkarnációja egy egészen elképesztő live show. Koncentrált és összehangolt popkulturális akció, bájos kis szőnyegbombázás az érzékszervek ellen, édes kis semmiség sikító analóg szintetizátorokkal, sötét és gyomorban táncoló basszussal, szétmálló hangerdővel.”
A Szöri és Pulekkel (így kell ejteni) először a myspace-en találkoztam, akkor még inkognitóban kísérleteztek a hallgatókkal, de már akkor a csöpnyi, ámbár annál masszívabb fanok bizonyították, hogy itt valami elborult csapatról lehet szó. Magas létszámuk miatt nagyon körülményes összehozni az élő fellépéseket, mert a zenekar tagjai kilencven százalékban más zenekarokban is játszanak. Ezért a több mint egyéves ténykedésük óta három koncertet adtak, így ismertségük elég lassan arat sikert.
Ki az a Soerii és Poolek? A két alapító, Takács Zoltán Japán a Heaven Street Sevenből és Kovács Geri (Kutya Vacsorája, DJ Bootsie). Aztán ott van még Publo, Papp Szabi, Németh Juci és Szűcs Krisztián. Az élő performanszokon (amit ők popkulturális akcióknak neveznek) a színpad megtelik álarcos, beöltözött őrültekkel, toplesstáncosokkal, lufikkal, gumitehenekkel, törpével és egy csomó spontán dologgal, és indul a partyrevű.
Zenéjük a francia elektro irányából közelít, ami végül kereszteződik a gagyival, egy csomó zenei idézőjel társaságában, a diszkóval és a rockkal, és mindebbe mélyen beleszövődik a magyar ugar fölötti avítt éter. A szöveg nem túl költői (íme néhány dalcím: Tanga, Pornó, Party, Elton John, Buli van a városban), végtére a célja nem az, hogy elgondolkodtasson, hanem egyszerűen csak szórakoztatni akar.
Hogy mennyire geg, és mennyire komolyan vett ez a kollaboráció, ahhoz nem kell összehívni különböző érdekvédelmi szervezeteket, külsős megfejtőket vagy magukat nagyon komolyan vevő zenei újságírókat, de ha ezek közül bármelyik megtörténik, tulajdonképpen mit sem változtat azon a tényen, hogy jó. A szereplőgárda már önmagában súlyos, és hosszú ideje jelen vannak a hazai underground színtéren is. Bár úgy tűnik, hogy magukat nem veszik komolyan, azért az eddig élőben látottak alapján elmondható, hogy a popbizniszben található megannyi show-elemet ösztönösen szinkronizálják a zenéhez, kínos pózolás nélkül. Debütalbumuk már elkészült Ua-mua címmel, bár még nem lehet kapni. Információink szerint a nyár végére kerül kiadásra, de lehet ingyenesen is hozzáférhető lesz a koncerten, például augusztus 15-én a Szigetfesztiválon.