Jorge méltán érdemelte ki a világ egyik legismertebb termesztőguruja címet: ez a végtelenül barátságos és közvetlen figura egyszerűen mindent tud a kenderről, könyvei pedig azok számára is izgalmas olvasmányok lehetnek, akik még csak nem is foglalkoznak a marihuánatermesztés gondolatával. A Marihuana drinnen 340 oldalon keresztül nemcsak végigvezet a beltéri kultiválás összes lehetséges ösvényén, hanem szinte beszél olvasójához, mesél neki a múltról, a technika fejlődéséről, a világ különböző pontjain dívó szokásokról, eljárásokról.

A két fő részből és tizenhat fejezetből álló kötet biztonsági előkészületekkel indít. Nyilván nem árt tudni, hogy miként alakíthatjuk lakásunk egy részét zöld édenkertté anélkül, hogy később meggyűljön a bajunk a hatóságokkal – végtére is hiába döntünk a legjobb szándékkal a saját magunknak történő termesztés mellett ahelyett, hogy a feketepiacot és a bűnözőket támogatnánk, a legtöbb országban ezt nem nézik jó szemmel. Jorge emiatt a legapróbb részletekre is figyelmeztet: lehetőleg ne egyedül, és ne a saját autónkkal menjünk bevásárolni a growshopba, gondoskodjunk megfelelő hangszigetelésről, ügyeljünk a villanyszámlánk kordában tartására, hiszen gyanús lehet, ha nálunk kétszer olyan gyorsan pörög az óra, mint a szomszédban. 

Mindezek után kezdődhet a termesztő-helyiség kialakítása. Szép lassan elmélyülünk abban, hogy mit szükséges okvetlenül beszereznünk, s hova célszerű elhelyezni ezeket az eszközöket. Egyszerű rajzok, ábrák segítenek mindebben, no és a rövid, keretes tippek, amelyek persze az egész könyvben végigkísérik az olvasót.

A következő fejezet hatvan oldalon keresztül csak a megvilágításról szól. Nincs olyan nevelőlámpa, amit a guru ne szedne elemeire: grafikonokat mutat az energiafelhasználásról, ír az időkapcsolókról, a hálózati áramforrástól független generátorok hasznosságáról, de a leggyakrabban felmerülő problémákra is javasol megoldásokat.

Az ezt követő, csaknem száz oldal és három fejezet a termesztőközegeket ismerteti. Itt kapott helyet az első színes képekből álló blokk is, ami illusztrálja az egyes kémiai anyagok szerepét, a hiá­nyuk miatt előforduló betegségeket; ezt követően hidroponikus rendszereket alkalmazó helyiségekbe leshetünk be néhány fotó segítségével – az eljárás persze kellően elterjedt és hatékony ahhoz, hogy néhány oldallal később külön fejezet foglalkozzon vele.

A könyv első részének utolsó két passzusa a helyes levegőztetéssel, a páratartalommal, valamint a szóba jöhető nyavalyákkal, a növényeinket esetlegesen megtámadó kártevőkkel és ezen problémák orvoslásával foglalkozik – az olvasottakat újabb színes blokk teszi még érthetőbbé.

Már alig van hátra száz oldal, mire mindent előkészítettünk, s indulhat a termesztés! Jorge értelemszerűen most is az alapoktól – jelen esetben a magoktól – kezdi az útbaigazítást. A harmadik és egyben utolsó színes betét hatalmas beltéri ültetvények fotóival, illetve mirigyekről készült makrofelvételekkel kápráztatja az olvasót, aki közben kitanulhatja az ültetés, a csíráztatás és az egyes növekedési szakaszokban szükséges tápszerek, hormonok helyes használatának csínját-bínját. Végül, ahogy a termesztésben, úgy a könyvben is az utolsó fázishoz, a virágzáshoz és az aratáshoz érkezünk.

A hátralévő öt fejezet már inkább afféle mellékletként funkcionál: Jorge magkereskedő cégeket mutat be néhány mondatban, majd pontokba szedve összefoglalja a termesztés legfontosabb alapvetéseit, míg a legutolsó oldalakon egy gyors problémamegoldó katalógussal és egy kertészkalendáriummal ajándékoz meg.

Jorge Cervantes könyve pont olyan, mint amilyenre egy egyszerű hobbikertész vágyhat: leír mindent, ám ezt könnyedén, olvasmányosan teszi – csak remélni tudjuk, hogy hamarosan magyar nyelven is elérhetővé válik.