Traumafeldolgozás MDMA-val

Minden eddiginél hatékonyabb terápia

Az ecstasy tabletta érzelmileg megnyitja a használóját, és elmossa az énhatárokat – ennek köszönheti népszerűségét a partykultúrában. Ugyanezt a hatását aknázza most ki a pszichoterápia a súlyos traumák feldolgozására.

Miközben elégedetten figyeljük a gyógyászati kannabisz terjedését világszerte, és követeljük a mihamarabbi csatlakozásunkat a progresszív szabályozáshoz, a marihuána farvizén újabb klasszikus drogok is bejelentkeztek a jövő gyógyszereiként. Legkorábban az ecstasy tabletták hatóanyaga, az MDMA várományos erre a státusra, méghozzá a traumák feldolgozásának pszichoterápiás eszközeként. Minderről a torinói „A tudományhoz és a drogkutatások szabadságához való jogunk” című konferencián hallhattunk.

Betörő emlékek

Natalie Ginsberg a nagy múltú Multidiszciplináris Társaság a Pszichedélikumok Kutatásáért (MAPS) előadójaként ismertette az MDMA-terápiával kapcsolatos legfrissebb fejleményeket és eredményeket. A MAPS-et az 1980-as évek középen alapították Kaliforniában, azzal a céllal, hogy előmozdítsák a pszichedélikumok és a kannabisz gyógyászati alkalmazását. Nagyrészt nekik köszönhetjük a marihuá-na és a pszichedelikus szerek gyógyászati hatásait vizsgáló kutatások újbóli beindulását az elmúlt 10-15 évben. A legígéretesebb szernek most az MDMA-t tartják, ami a trauma egyik legsúlyosabb formájában, a poszttraumatikus stressz rendellenesség (PTSD) kezelésében nyújthat egyedülálló segítséget. A PTSD olyan súlyos traumák elszenvedésétől alakulhat ki, mint a nemi erőszak vagy a háborús borzalmak átélése. A rendellenesség során az élmények újra és újra betörnek az elszenvedő tudatába kontroll nélkül, aki nem tud szabadulni tőlük. Sokan emiatt elkeseredésükben alkoholba, a tudatot tompító drogok használatába vagy öngyilkosságba menekülnek. Ginsberg előadásából kiderült, hogy a PTSD-re jelenleg alkalmazott gyógyszerekkel végzett terápiákra a betegek 75%-a egyáltalán nem reagál, miközben egy akut problémáról, a háborús veteránok körében kifejezetten elterjedt mentális zavarról van szó. 2017 augusztusában az a megtiszteltetés érte a MAPS-et, hogy vizsgálataik hatására az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerbiztonsági Felügyelet (FDA) „áttörést hozó terápiaként” értékelte az MDMA-val végzett pszichoterápiát a PTSD kezelésére. A kevés gyógyszernek kijáró címet annak köszönheti, hogy a kísérleti kutatások során a bevont betegek mindössze 17%-ánál maradtak fenn a PTSD tünetei.

A nyugalom terápiája

Az antidepresszánsokkal végzett kezelésekkel szemben – amiket bekapva az ember ölbe tett kézzel várja a megváltást – az MDMA sikerét az is magyarázza, hogy szigorú szabályok mentén kidolgozott pszichoterápiával egészítik ki az alkalmazást. Ennek következtében a beteg optimális esetben mindössze háromszor használ MDMA-t a gyógyulás érdekében, és több alkalomra nem is lesz szüksége. Hasonló használati arány az antidepresszánsok esetében elképzelhetetlen. Az MDMA-kezelésbe két terapeutát vonnak be. A foglalkozások a beteg számára biztonságos közegben zajlanak, lehetőség szerint a kórtermek ridegségének kizárásával, barátságos környezetben. A két terapeuta három szermentes ülésen építi ki a bizalmat és mélyíti el a kapcsolatot a pácienssel. Ezt követi három olyan alkalom, amikor a betegnek MDMA-t adnak, majd ugyanazon a jól ismert, biztonságos helyszínen kényelmes ágyba fektetik. Szemét letakarják, és fülhallgatón keresztül kellemes zenét játszanak le neki. Az egyenként hat-nyolc órás alkalmon – mely túlnyúlik az MDMA 3-4 órás hatásán – a terapeuták végig a helyszínen maradnak, és igény szerint beszélgetnek a beteggel. Ezek után további három szermentes ülés következik, melynek célja az élmények átbeszélése és a pozitív tapasztalatok beépítése a mindennapokba, amivel véget lehet vetni a traumatikus élménybetöréseknek.

Pszichedelikus klinikák

Ginsberg előadásában röviden ismertette az MDMA-terápiák történetét, és emlékeztetett, hogy az első pszichoterápiás alkalmazására már 2000-ben sor került Spanyolországban, kis létszámú, PTSD-ben szenvedő nő esetében. Ehhez képest az első kutatás az Egyesült Államokban csak 2007-ben valósult meg, ezért kellett ennyit várni az eredményekre. A másik okot a MAPS-nél aikidostratégiának nevezik. A drogellenes háború fegyvertárából jól ismert technika azt takarja, hogy míg az MDMA kockázataira irányuló tanulmányokra több mint 300 millió dollárt költött az állam bő 5000 kutatás támogatásával, addig az MDMA jótékony hatásaira irányuló vizsgálatainak költségeire jórészt civil oldalról teremtették elő az összeget. Ennek következtében nagyon pontos ismereteink vannak az MDMA-használattal összefüggésbe hozható minden veszélyről, de csak egy maroknyi kutatás alapján alkothatunk képet az előnyeiről – vagyis vert helyzetből kell nyerni. A MAPS új megközelítést talált ki az aránytalanság kiküszöbölésére: a „tőke elleni ártalomcsökkentést”. Ennek érdekében 2014-ben nonprofit formából közhasznú társasággá alakultak, hogy közösségi támogatásokból és magánadományokból tudják finanszírozni a klinikai kutatásokat. Az MDMA-val elért eredményeik mérföldkövet jelenthetnek a pszichedelikus terápiákkal kapcsolatos közvéleményben, ami segítheti jövőbeli munkájukat. Az „áttörést hozó terápia” plecsninek köszönhetően, a MAPS kalkulációi szerint 2021-re jóváhagyott gyógymóddá válhat az MDMA pszichoterápiás alkalmazása. Ha ez valóban megvalósul, akkor a MAPS azon fog dolgozni, hogy pszichedelikus terápiára szakosodott klinikák jöjjenek létre, ahol a gyógyulási folyamat minden elemét a legbarátságosabb környezetben tudják biztosítani.

Megosztom...