Az eredetileg 150 résztvevősre tervezett konferencián végül a 220. regisztrációnál kellett meghúzni a vonalat. A négy drogszakmai ernyőszervezet által rendezett esemény nem véletlenül vonzotta a civileket: a kormányzat részéről ugyanis elfogadta a meghívást Téglásy Kristóf, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium ifjúságügyi főosztályának vezetője, aki ezzel a tisztséggel egyben a hazai kábítószer politika alakulásáért is felel.

Mint arról több ízben is beszámoltunk, decemberben „borult a bili”, amikor is Téglásy bejelentette, hogy a 2009 év végén elfogadott Drogstratégia vállalhatatlan, és újat kell írni. Azóta a bizonytalanság egyre csak fokozódott, Téglásy csupán két interjút adott, ám a civilek számára azokból sem derült ki túl sok minden, ami a működésük feltételeit, irányvonalait illeti.

Hiába reménykedtek azonban, hogy ezúttal választ kapnak: a főosztályvezető és kollégája, Müller Éva ugyanis nyíltan vállalta, hogy semmiféle konkrétumot nem tudnak még mondani. Csak annyi bizonyos, hogy változtatni kell, méghozzá leginkább azért – és most tessenek jól figyelni: mert. Amúgy sok a munka az EU-s elnökség miatt, és ők megtesznek minden tőlük telhetőt, egy szűk kör – akiket Téglásy szándékosan nem akart megnevezni – azonnal nekilát az első változat kidolgozásának, amit széles körű szakmai, majd társadalmi egyeztetésre bocsátanak. Mindenki elmondhatja a magáét, és majd konszenzussal eldől, hogy mi kerül be, és mi nem. Legjobb esetben is viszont csak év végére készülhet el az új Drogstratégia végleges változata, amit az Országgyűlés a tervek szerint a jövő tavaszi ülésszak első felében fogad majd el. Hogy addig mi lesz, azt lényegében nem tudni – de legalább szép barokk körmondatok hangzottak el a semmiről, olyan remek és egyedi retorikával, minthogy „egy hajóban ülünk mindannyian, nem evezhetünk két irányba”.

Újabb információkat nem sikerült megtudni a konferencia végén tartott kerekasztal beszélgetésen sem. Soprontól Szegedig sorra dobták be a kérdéseket a civilek, mindhiába: „Mi a helyzet a pályázatokkal, milyen időtartamra fognak szólni?” „Mi az alapkoncepció?” „Miért kezdünk mindig mindent a nulláról?” „Miből fognak működni a Kábítószer Egyeztető Fórumok?” A beszélgetés felénél feszült vibrációk töltötték meg a Magyar Telekom Székház Tölösi Konferenciatermét, a meghívottak pedig egyre hangosabban zúgolódtak, amikor sokadjára kellett beérniük annyival, hogy „senkit nem érhet váratlanul, hogy egy olyan stratégiát, amit keresztülerőltettek, és amiről el is mondja az akkori ellenzék, hogy az nem jó, kormányra kerülve áthúznak”. Vagy: „Mi csak más hangsúlyokat, újragondolást szeretnénk”. És még: „A szakmaiságot biztosítani fogja az, hogy minden szakember hozzászólhat az új stratégia szövegéhez”. Nem ez volt a kérdés.

Felmerült persze az is, hogy végső soron mi is lehetett a gond a 2009-ben elfogadott stratégiával, merthogy elvétve ugyan, de elhangzottak olyan törekvések is, amelyek szerepeltek benne. A beszélgetés végén úgy tűnt, a legőszintébb – és egyben legkellemetlenebb – húrt Felvinczi Katalin, a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet volt igazgatója pendítette meg: mint mondta, egyértelműen látszik mindebből, hogy a kihajított stratégia legnagyobb bűne az, hogy 2009 decemberében fogadták el. Nem olvasta sem az akkori kormánypárt, sem az ellenzék. „Politikai, nem pedig szakmai vitáról van szó” – jelentette ki a leváltott igazgató.

A kormányzat hozzáállását egyébiránt pedig jól mutatta az is, hogy Téglásyék a konferenciának csak a második felén vettek részt, a délelőtti programon, amikor a civilek kifejtették, hogy eddig mi alapján, miért és hogyan működtek, nem voltak jelen. Mindezek után pedig a főosztályvezető azzal kezdte szónoklatát, hogy szép számmal hangoztak el érvek arról, hogy miért volt jó, ami eddig volt, de ő a maga részéről az elmúlt évek drogpolitikáját lezártnak tekinti.

Ami pedig minket illet, nos, újfent le lettünk pattintva, pedig ezúttal csak annyit szerettünk volna megtudni, hogy a főosztályvezető vajon elismeri-e, hogy létezik a kannabisz fogyasztóknak egy problémamentes köre, akik adott esetben családos, adófizető emberek, maguknak megtermesztik a mannát, amivel aztán nemhogy az utcára nem lépnek ki, de el sem adják senkinek. Írásban feltehetjük a kérdést…

Az eseményről érdemes elolvasni a Drogriporter és a Fűnyíró beszámolóját is – előbbi cikk tartalmazza a délelőtti előadások felvételeit, utóbbi csapat pedig egy félórás videóban is összefoglalta a délutáni kerekasztalbeszélgetés legfontosabb momentumait.